Riport 2 | Vilcsek Gyula Alapítvány

Riport 2

Jelenleg 1 felhasználó van online.
  • admin

 

 

         RIPORT   2.          

  

 

Összefoglaló a Zlin-i  „kirándulás” eredményeiről.

 

2010 május 5-én minden előzetes várakozásunkat felülmúló kutatónapot teljesítettünk a Zámršk-i Területi Levéltárban. Dašice, a Pardubice melletti cseh kisváros anyakönyveiben megtaláltuk szépapánk, Venceslaus Wiltsek/Wlczek születési anyakönyvi bejegyzését. Ez bizonyította, hogy Joannes Wlczek és Dorothea Peličanin első gyermekeként, 1787 november 13-án látta meg a napvilágot, ebben a ma is eredeti hangulatú kisvárosban.

 

 

Születési anyakönyvi bejegyzés a csehországi Dašice városában arról, hogy 1787 november 13-án megszületett Wenzeslaus, Joannes Wlczek és Dorothea Peličanin fia.

 Megtaláltuk szüleinek ugyanannak az évnek februárjában kötött házasságáról tanúsító bejegyzést, sőt

 

 

1787 február 2-án házasságot kötött Joannes, a …lin-i illetőségű Josephus Wlczek fia és Dorothea a pardubicei uradalomhoz tartozó Dašice-i illetőségű Paulus Pelikan lánya.

 édesapjának a levéltár dolgozója által „verifikált” halotti bejegyzését is az 1810. évi anyakönyvben.

 

 

Az archívum dolgozója szerint a fenti ***** bejegyzés azt tanúsítja, hogy Johann Wlczek 1810 augusztus 2-án elhúnyt.

További anyakönyvi bejegyzések tanúsítják azt is, hogy a házasságkötés és a halálozás közötti időt nem töltötte tétlenül ős-apánk, mivel szépapánk további hét, fiatalabb testvérének születési anyakönyvi bejegyzéseit találtuk meg a megfelelő anyakönyvek lapjain. 

A házassági anyakönyvi bejegyzést tevő plébános nem könnyítette meg a dolgunkat. A lenyűgözően korrekt anyakönyvi bejegyzés tartalmazza mind az ifjú férj, mind pedig felesége részletes adatait, csak éppen az asszony esetében remekül olvashatóan, a minket sokkal jobban érdeklő férjét viszont rövidítve és helyenként átfirkálva. Az ifjú asszony származásának megállapításához csak a latin szöveget kellett megérteni. Ezzel szemben csak az egyes betűk összehasonlító elemzésével lehetett kikövetkeztetni az ős-apa apjának (Vencel szépapánk nagyapjának) keresztnevét, a Józsefet. A származási, azaz ős-apánk születési helyének megnevezését viszont a legaprólékosabb vizsgálódással sem sikerült megállapítani. Az alsó és fölső sorokból egyaránt ráírt helység névből csak annyit tudtunk eddig megállapítani, hogy maximum két tagú, s második tagja egészen biztosan …lin. 

Átnézve a rendelkezésemre álló cseh és szlovák térkép-adatokat kigyűjtöttem mind a Csehországban, mind pedig a Szlovákiában található összes …lin végződésű névvel rendelkező helységet.  Ezután kizártam a kettőnél több szótaggal rendelkező és az első szótag betűiben a bejegyzésben látható vonalaktól igen nagy eltérést mutató neveket. A fennmaradt helységnevek Csehországban: a Prágától észak-nyugatra, Kladno fölött található Dalin, Prágától észak-keletre, Liberectől dél-keletre lévő Holin, a Prágától keletre elhelyezkedő Kolin és közvetlenül mellette Malin, a Prágától dél-délnyugatra, České Budejovicetól észak-nyugatra fekvő Tàlìn, s végül Zlin városa Brünntől keletre. Jóval kevesebb, csak három ilyen helységet találtam Szlovákiában: a lengyel határon, észak-keletre Poprádtól, Ó-Lublótól Sulint, Prešovtól észak-keletre Duplint és Palint az ország legkeletibb szélén, Ungvártól alig nyugatabbra.

A további kutatások első köréből, elhelyezkedésük miatt, kizártam a szlovákiai településeket. Nagyon kevéssé tartottam ugyanis valószínűnek, hogy egy hipotetizált felsőárvai, Podwilk-i indulással a család előbb kelet-Szlovákiába, majd onnan nagy ugrással közép-Csehországba települt volna egy kb. három évtizedes intervallumon belül. 

Kapcsolatba léptem a prágai központi állami levéltárral. Tudni kell, hogy a hajdani Csehszlovákiában a II. világháború befejezését követően hazánkhoz hasonlóan beindított szocializmust építő kísérlet egyik elemeként az egyházi anyakönyveket elvették, begyűjtötték a plébániákból, s területi elrendeződésű, állami levéltárakban helyezték el őket. Az 1989-90-es változást követően sem kerültek vissza  egyházi kezelésbe ezek a dokumentumok, kutatásuk továbbra is a Státní oblastni archív-okban, vagy azok kirendeltségein lehetséges. A Prágától kapott válaszban nem csak a területi archívumok felsorolását, címeit kaptam meg, hanem részletes tájékoztatást arról is, hogy az egyes városkák, falvak anyakönyveit, ezek közül melyikben őrzik. Így sikerült megtudni, hogy Dolín, Kolín és Malín anyakönyveit a Státní oblastní Archív v Praze tárolja, Holin matrikulái a már általunk is meglátogatott Zámrsk falai közt találhatók, a Státní oblastní Archív Třebon viszont Tálin anyakönyveit rejtegeti. Az utolsónak hagyott Zlin (a szocializmus éveiben Gottwaldów) városának dokumentumai pedig a Moravský oblastní Archív v Brne polcain találhatók. 

Az új ismeretek birtokában elkezdtem keresni az interneten a kapcsolódási lehetőségeket az egyes megadott levéltárakhoz és az elsők között bekopogtattam Brünnbe is a honlapukon keresztül. Kellemes meglepetésként vettem észre, hogy az archívum már elkezdte anyakönyvi anyagainak digitalizálását. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a már felvitt anyakönyvi kötetek/részletek a megfelelő regisztráció ill. bejelentkezés után dupla-oldalanként megtekinthetők, lapozható az anyag vagy konkrét oldalszám hívható le és a megjelenített oldalpáros kinagyítható, s tetszőleges részletében kinyomtatható.

A „területi elv” miatt is vonzódtam Brünnhöz, illetve a morvaföldi archívumhoz. Zlín városa ugyanis csaknem félúton fekszik  Podwilk és Dašice között, tehát a régi Vilcsekek felső Árvából történt kivándorlása esetén sokkal könnyebben képzelhető el köztes állomásként, mint a jóval távolabbi, rága-környéki, dél-morvaországi, vagy éppen kelet-szlovákiai települések. 

Mindehhez nem kis biztatást adott az a tény, hogy a digitális anyakönyv már első megnyitásakor szinte belebotlottam egy Vilcsekbe, mégpedig Martinus Wlck 1748 October 23-án született Martinus fiába. Ez igen erős érzelmi nyomást gyakorolt rám, s komolyan nekiláttam az elérhető anyagok feldolgozásának. Az ugyanis aránylag gyorsan kiderült, hogy az általam elsősorban keresett 1750-es és azt közvetlenül követő évek, pontosabban az 1750-1783 közötti időszak anyagai még nem voltak feltéve a világhálóra. A későbbiekben kiderült, hogy kutatásaink szempontjából indifferens és mindössze a Zlin és Zlin-környéki Vilcsekek számát gyarapította az a Vilcsek Márton, akitől és Anna feleségétől 1734-1748 között 3 fiú és 2 lány gyermek születését rögzítették az anyakönyvek. 

Az anyakönyvek további turkálásával furcsa, mindenképpen figyelmet érdemlő bejegyzéseket találtam arról, hogy Zlinben ill.  környékén, Zlinské paseky-ben is jelen van az, az egyébként nem túl gyakori családnév, a Pelikán, amellyel már Dašicében, rokonaink között találkoztunk.  Ignatius Pelikan és Catharina feleségétől, csak úgy mellesleg felfedezett két gyermek is felveti annak lehetőségét, hogy az ifjú Johannes Wlczek még zlini lakosként, ezeken a Pelikánokon keresztül is megismerhette a mondjuk éppen rokonlátogatáson náluk tartózkodó jövendőbelijét, a dašicei Dorothea Peličanint!? Ennek kissé ellentmondani látszik az a tény, hogy Ignác, 45 évesen, 1739 április 30-án elhunyt. 

A városi és városkörnyéki Vilcsekek sorában mindenképpen kiemelendő Georgius Wlczek, aki 1735 május 15-én történt első házassága után még további két feleség segítségével, az anyakönyvi bejegyzések szerint, összesen nyolc gyermekkel gyarapította a helyi Wlczek-nemzetség létszámát. A halotti anyakönyvekben Zlin város sütőmestereként tisztelt György 51 évesen, 1762 május 1-én adta vissza lelkét teremtőjének. Hasonlóan szorgalmasnak bizonyult első fia, Francisus Thomas Wlczek is,  aki két feleségével hét Wlczek-gyermeket segített e világra 1764-1782 között.

  Mindezek természetesen roppant érdekes – s talán a jövő azt bizonyítja majd, hogy értékes – felfedezések, amelyek azonban sajnos semmivel sem segítettek közelebb kutatási célunkhoz. Hiszen a konkrét esetben Joannes Wlczek születésének és lehetőség szerint apja, Josephus Wlczek házassági, esetleg halálozási anyakönyvi rögzítését kerestem minden lapon. 

Hát Vilcsek Jánossal (de Józseffal se) nagyon találkoztam az anyakönyvi lapokon. Az 1730-as évek legelején lánygyermeke anyakönyvezésével megjelenő Joannes Wlczek eléggé el nem ítélhető módon már 36 évesen, 1732 március 4-én letette a kanalat, mindörökre. Ezt bizonyítja özvegye, (Sus)anna négy évvel később kötött házassága is. A másik, Joannes Wlk  jóval hosszabb életű volt e Földön, csaknem 20 évvel élte túl mind feleségét, mind egyetlen anyakönyvben talált (20 évesen meghalt) lányát. A város megbecsült pékje és zenésze 1764 december 27-én, 82 évesen lelt nyugalomra. Sem maguk, sem pedig az igen kis létszámban anyakönyvbe jegyzett utódaik nem feletek meg a kutatási feltételeknek, egyik sem lehetett ős-apánk, Vilcsek János. 

Nagyon sokáig, az anyakönyvi anyagok feldolgozásának hónapjai folyamán a legnagyobb reményt Mathias Wlk családjához, leszármazottaihoz fűztem. Még valamikor október-novemberben jutottam e családi ág nyomára. Aránylag gyorsan sikerült kiderítenem, hogy Mátyásnak – aki egyébként igen korán, alig 30 évesen távozott az élők sorából, 1733 augusztus 30-án - , tehát egy Vilcseknek, született mind Josephus, mind pedig Joannes nevű fia. Sajnos Jánosról az 1733. március  22-i halotti bejegyzéséből szereztem tudomást, tehát azonnal ki is záródott a kandidátusok közül.  Az Anna feleségétől 1729 február 20-án született József azonban minden további nélkül megfelelhetett volna ős-apánk édesapjának, hiszen 1750 környékén már a húszas éveit kellett taposnia. Wlk Mátyás családjának bejegyzéseire a „Signatur 4154 Zlin naroženi 1721-1749 anyakönyvi rész Parochia Zelechovicensis fejezetében bukkantam. Egészen addig tartotta magát ez a feltételezésem, amíg most január elején egyszer csak meg nem jelent az interneten az eddig hiányzó 1750-1783 időszak teljes anyakönyvi anyaga. 

Kihasználva még a váratlanul beszerzett influenzámat is, szinte éjt nappallá téve túrtam a vadonatúj adathalmazban. Kihagyás nélkül, a legrészletesebben néztem át először a születés, aztán a házassági, maid pedig a halálozási anyakönyvi bejegyzéseket. Ezek eredményei – amelyek sehogyan sem akarták alátámasztani az innen származó rokonok létét – rákényszerítettek, hogy visszamenőlegesen, most már kereszt-ellenőrzéseket is végezzek.  Miután teljesen kizártam, hogy az újonnan nyitott anyagokban bárhol is elnézhettem volna Josephus Wlk házasságának anyakönyvi rögzítését, először visszatértem a korából fakadóan még lehetséges negyvenes évek átnézésére. Ennek eredménytelensége után az ezt követő évek „halálozási rovatait” böngésztem át tüzetesen, de ugyanígy nulla találattal. Csak ezt követően léptem vissza a kezdetekhez és kezdtem vizsgálni a születési dátum után közvetlenül következő halotti bejegyzéseket. Sajnálatos módon már a legelső oldalak átnézésével fény derült arra, hogy a zlini Vilcsek-családokban egyedüliként József (Josephus) névre keresztelt fiúgyermek épp még megélte életének 5. hónapját. Meg kellet állapítanom, hogy az 1729 február 20-án született és ugyanazon év július 14-én elhunyt Josephus Wlk nem lehetett az ős-nagyapánk, Joannes Wlczek, a dašicei letelepedő édesapja! 

Egy egyszerű tévedés szolgáltatta a következő remény alapját. 

A születések anyakönyvében, 1732. Februarius 24. keltezéssel házassági bejegyzést találtam:

„Copulatea Stephanus Urbanovsky honestus Juvenis Josephus filius post def. Wenceslaum Borzutik Wlckoviò, cum honesta vidua Dorothea post def. Joannem Platsek Prziluka, testibus Martins Kzichacz Prziluka, et Wenceslaô Menzirka Zliniô.”

Amit talán nyersen úgy lehetne lefordítani, hogy „Tisztelendő Stephanus Urbanovsky előtt egybekelt a tiszteletreméltó ifjú József, aki a már elhalálozott Borzutik Wlczek Vencelnek fia és a már elhalálozott Przilukai Platsek János tiszteletreméltó özvegye, Dorothea, aminek tanúi Kzichacz Márton Przilukából és Menzirka Vencel Zlinből.”

De nem szabad így fordítani, még nyersen sem!

 

 

 A többi, nagyon hasonlóan jegyzett, és teljesen egyértelműen helységneveket jelölő szavakból következtethető, hogy a Wenzeslaus Borzutik Wlczkoviò név utolsó, Vilcsek jelentésű tagja messze nem olyan egyértelműen családnév ebben az estben mint az első közelítésre tűnt. Sok-sok bejegyzés átnézése után, végül inkább származási hely megjelölése, mint családnév a itt Vilcsek. Ez esetben a Wlczk-ből (Podwilkból?) származó Borzutik familiáról van szó. Ráadásul: a ritkásan születő gyermekek bejegyzésekor már sehol sem kerül említésre ez a csatolt jelző, a családnév maga is erősen változik beírásról-beírásra (1732 = Borzutik, Borzuti; 1735 = Borziita; 1740 = Borzita), majd 1740 után teljesen ki is vész a terület anyakönyveiből. Arról már említést sem téve, hogy a bejegyzett gyermekek között sem József, sem János nem fordult elő. Mindemellett nagyon nehéz azt is elképzelni, hogy a nevét Wklczekről épp Borzutikra váltó család következő tagja ismét felvegye a Wlczek nevet, sőt, a házasságkötéskor az apja is Wlczeknek vallja magát!

 Mindezt azért tartottam szükségesnek ilyen részletesen említeni, hogy kiemeljem, mennyire befolyásolhatja a kutató értékítéletét, ha erősen elképzelt eredményt szeretne mindenáron felmutatni egy adott terület dokumentumainak átvizsgálásakor.

Nagyon kényelmes megoldást nyújtana a Zlin és Zlinské páseky anyakönyveiben felfedezett „Melicharek-szál”. Ismeretes az a tény, hogy a Podwilk községben élő Wilczekek nagy számban kaptak, használtak és vették fel későbbiekben ragadványneveket (mint pl. Stasiak, Kusnierczik vagy Majchrák). Feltételezve, de meg nem engedve, hogy a korábban felvett Majchrák ragdványnév modifikálódott az évek során, érdekes megoldási lehetőséget nyújtana az anyakönyvek Signatur 4154, 4155 köteteiben nyomon követett Josephus Melicharek (Majchrák?) + Veronica házaspár. 

A házaspár kijegyzetelt gyermekei között talájuk az 1745 május 19-én született Joannes és az 1750 december 28-án született Josephus Joannes nevű fiúgyermekeket. Átnézve a halotti anyakönyvi bejegyzéseket is 1745-1752 között, megállapítottam, hogy az 1745-ös Joannes esetleges haláláról nem készült anyakönyvi beírás. 1750-ben született öccse tehát a bátyjától való megkülönböztetés érdekében kapta kettős keresztnevét. Ha elfogadjuk, hogy a Podwilkben elterjedt ragadványnevek közül a Majchrák valóban Melicharekké alakult át, akkor mindkét fiúgyermek megfelel a kutatási követelményeinknek, azaz bármelyik lehet Vencel szépapánk János nevű apja, s még a József nevű nagypapa sem hibádzik. 

Csak

  • nagyon nehéz lenne bizonyítani, hogy ez a Melicharek abból a Majchrákból származott;
  • s itt sem érthető, hogy a dašiceivé lett (Dašicéba átházasodott) személy ott miért szerepel már ismét ősei nevén, s hogyan vette rá apját, Josephus Melichareket, hogy Wlczekként mutatkozzon be?!

 Záráskéntmeg kell állapítanom: a legtüzetesebb vizsgálódások sem voltak képesek bizonyítékot találni a rendelkezésre álló anyakönyvi dokumentumokban Joannes Wlczek és apja, Josephus Wlczek zlini származására. Természetesen nem lehet teljességgel kizárni a tévedés, annak lehetőségét, hogy a legtüzetesebb átnézés dacára észrevétlen maradt valamelyik anyakönyvi lapon a perdöntő bizonyíték. Ennek ellenére a Zlin városára a brünni levéltár anyagaiban elindított kutatásokat – egy sor szép Vilcsek vonatkozású adat felfedezését elismerve – a magam részéről befejeztem. 

Továbblépésként szükségesnek tartom a dašicei anyakönyvi anyagok pontosított újra-átnézését, főként, ami Joannes Wlczek ős-apánk halotti bejegyzését illeti. Emellett, „egy füst alatt” át kell tekinteni Holin falu  ugyanott őrzött anyakönyveit is, Vilcsek János és József nyomait kutatva.

 

Budapest, 2011-01-31. 01:25                                                                                               Wilczek-Nagy Levente  

 <<  >>