|
Vilcsek Gyula élete, munkássága |
 |
Vilcsek Gyula (Julius Vilcsek) polgári családban született 1853 március 27-én, Esztergomban, minden valószínűség szerint a Lőrinc utca a XX. század '70-es éveiben lebontott oldalán álló, 21. számú házban.
Édesapja, a lengyel, cseh és szlovák ősöktől származó Vilcsek Antal (Antonius Viltsek, 1824. március 23 - 1887. november 4., Esztergom) kesztyűkészítő iparos volt, anyja, a férjénél 14 évvel idősebb Krachl Anna régi esztergomi német család sarja. Feltehetően a házastársak közötti nagy korkülönbség is szerepet játszott abban, hogy a párnak több gyermeke nem született 14 évi együttélésük során. A mama 1865-ben elhalálozott.
A gyászév elteltével az édesapa újra nősült, s ez alkalommal nála 16 évvel fiatalabb társat választott, a liptói eredetű Pechó Zsuzsanna személyében. E házasságból 7 gyermeke született, akik közül hárman élték meg a felnőtt kort. Utolsó, 1882 elején halva született kislánya az asszonyt is magával ragadta. Az ismét megözvegyült apa ez alkalommal már nem várta ki a gyászévet, s még az év júniusában feleségül vette az akkor 31 éves özvegyet, Rabovszky Karolint.
A korán, 12 évesen árvaságra jutott Vilcsek Gyula gyorsan rákényszerült élete önálló formálására. A Benedek-rendi Főgimnázium elvégzése után, még alig volt 15 éves, amikor - feltehetően apja polgári státusának is köszönhetően - megkezdte tanulmányait a katolikus egyház által 1845-ben indított esztergomi Érseki Tanítóképzőben. Ezt 1870-ben elvégezve Komárom vármegye csallóközi járásában található Gúta (ma: Kolárovo - Szlovákia) város népiskolájában kezdte meg tanítói pályáját. 1872-ben főtanítói továbbképzésben vett részt Győrben. Még ez évben megpályázta és elnyerte a tiszta sváb lakosságú dunaparti kisközség, Kismaros állami iskolájának tanítói (pontosabban igazgató-kántortanítói) állását.
Nem kellett sok idő ahhoz, hogy a fiatal "falusi értelmiségi" fejét elcsavarják. 1873-ban (1873. június 2.) megnősült, helybéli lányt vett feleségül, az akkor 18 éves Éberli Annát (Éberli Jakab és Néder Terézia lányát). A házasság hosszú időre köttetett és termékeny volt. A tanító úr családjában 8 gyermeket segítettek világra, akik közül sajnos csak négyen érték meg a felnőttkort. Ez utóbbiak Elisabetha Berta (1876-1956) férjezett Nyilas-Nikischer Ferencné, Gyula Antal (1877-1965), Béla Lajos (1879-1953) és Géza Károly (1881-1963). (Itt is megjelenik a 8 = 4 + 4, a "mágikus Vilcsek-sor". A jelenleg rendelkezésünkre álló anyakönyvi adatok szerint Vilcsek Gyula apjának, nagyapjának, de még dédapjának is 8 gyermeke született, akik közül négyen-négyen még gyermekkorban elhúnytak.)
Az igazgató-kántortanítóvá történt kinevezését követő években kapott komolyabb lendületet a magyar nyelv oktatása a nemzetiségi iskolákban is. Kismaroson, az ottani sváb környezetben ennek pontosan megfelelt az ifjú tanító, Vilcsek Gyula mentalitása, elkötelezettsége, kötelességtudata. Munkavégzése első éveiben még német nyelven, a továbbiakban egyre inkább magyar nyelven folytatta oktató-nevelő munkáját. A 2012 január 3-án, életének megkezdett 94. évében elhúnyt unokája, Wilczek Márta elbeszélése szerint a nagypapa ezek mellett a francia, a tót és a latin nyelvet is társalgási/tanítási szinten gyakorolta.
Egyetlen tanteremben tanított, igen nagy létszámot. 1905-ben 130 gyermek volt keze alatt a kismarosi iskolában. A tanítás 8-18 óráig tartott, rövid ebédszünettel. Csütörtökönként a kötelező oktatásból kimaradt, "ismétlős" korosztályok utóképzésével foglalkozott. Hetenként többször magántanítóskodott, gyakran Verőcére is átgyalogolva kereste fel tanítványait. Mindezek mellett ellátta a kántori és a postamesteri teendőket is, szükség esetén pedig jogi tanácsadással is a falu lakosainak szolgálatára állt.
Dr.Rixer Gusztáv "Kismaros az idő sodrásában" c. 1995-ös munkájában olvasható:
"Míves Ottónak Kismarosról írott munkája külön fejezetben emlékezik meg Vilcsek Gyula igazgató-tanítóról. Az 1867-es kiegyezés után kezdte meg munkáját Kismaroson, fiatalon. Kezdetben német nyelven oktatott, de az 1870-es évek végétől magyarul is tanított. Ekkor jártak nagyszüleink iskolába. Ennek a korosztálynak, mely a kiegyezés korában született, ő volt a mindenese. A tanítói foglalkozáson kívül postamester volt, kántor és ha a faluban valakinek a közigazgatás útvesztőiben gondot okozott a kivezető út felfedezése, akkor Vilcsek Gyulát mindíg készen találta a segítségre. Hogy milyen néptanító volt - mert akkor még így nevezték a nemzetnek e napszámosait -, arra csak egy adatot említenék: osztatlan iskolájába 130-140 gyerek járt, néhányan Verőcéről is."
Alakulásától tagja, jegyzője, majd 1894-től elnöke volt a térség tanítói által civil kezdeményezésként életre hívott, 1874. július 24-én Diósjenőn megalakított nógrádi járáskörnek. A kör tevékenységének keretében Vilcsek Gyula is gyakran tartott gyakorlati tanításokat (bemutató órákat), értekezéseket vezetett, felolvasásokat tartott a kör összejövetelein. E körben mutatta be - a mára sajnos elveszett - általa készített számológépet is.
Varga Zoltánné "A német nemzetiségű lakosság helyzete Kismaroson az 1930-as évektől 1945-ig" c. 1987-es tanulmányában írja:
"A lakosság elmagyarosodási folyamatában sok szerepe volt az idő kényszerítő erejének, a ... és a 'mai öregek' véleménye szerint annak a tanítónak, akinek sírhelye előtt még ma is tisztelettel állnak meg a hálás tanítványok. Vilcsek Gyula az 1870-es évek elején (és nem 1898-ban, mint azt az idézett tanulmány tévesen rögzítette - javítás az összeállítótól) került a faluba, s pedagógiai célkitűzésének a lakosság hazafias felfogásának átformálását tekintette. Gyűjtőmunkám során, arra a kérdésre, hogy miért nem alakult meg Kismaroson a "Volksbund", egy idős embertől felháborodott válaszként ezt kaptam:
Vilcsek szellemében nem alakulhatott meg!
(Pedig abban az időben már nem is élt a tanító úr!)"
Közvetlen, de távolabbi környezetében is pontosságáról, szigorúságáról és igazságosságáról volt híres Vilcsek Gyula igazgató úr. Tanítói munkáját népnevelői szolgálatnak tartotta, s azt teljes odaadással, nagyfokú elkötelezettséggel gyakorolta. Ezt a hozzáállást megkövetelte közvetlen környezetétől, családjától is. Felesége, született Éberli Anna, az asszonyoknak szervezett egészségügyi kérdésekről, főző- és hímző-ismeretekről szóló összejöveteleket. A tanító mindennapi munkája mellett a falubeli családok egészséges összetartása, patrióta nevelése érdekében kórusokat, ismeretterjesztő és színi-előadásokat hozott össze. Tanácsadó munkája színvonalának erősítésére a falubeli összejövetelekre gyakran hívott meg saját ismeretségi köréből olyan neves embereket, akik szakszerűen igazították el a falubeli érdeklődőket az életük által felvetett kérdésekben.
Kismarosi polgárrá válását jelezte, amikor 1903-ban, a falu harmadik polgári házaként megépíttette végleges otthonát, ami 158. születésnapjától már emléktáblával is megjelölve, ma már dédunokája által felújítva áll a Szokolyai út 2. szám alatt. 45 év tanítói, népnevelői munkásság után ment nyugdíjba, de a falu közéletéből haláláig nem vonult vissza.
A Vilcsek Gyula által végzett népnevelői, tanítói, emberformáló munka nem csak volt tanítványaiban hagytak mély nyomokat, hanem ráirányították a kor oktatásügyéért felelős tisztségviselők figyelmét is. A vallás- és közoktatásógyi miniszter előterjesztésére a Monarchia létezésének utolsó hónapjaiban a Minisztertanács 1918.09.28./(28.ülés) 52. szám alatt határozatot hozott Vilcsek Gyula nyugalmazott kismarosi elemi iskolai igazgató-tanító kitüntetéséről a Ferenc József-rend "arany érdemkeresztnek" nevezett lovagi keresztjével. Kitüntetésével a falu lakóinak hazaszerető magyarokká formálásában végzett munkáját is elismerték. Neki tulajdonítható, hogy a múlt század első felében végzett összeírásoknál a falu már 3/4 részben magyarnak vallotta magát. Az utolsó koronázott magyar király jóváhagyásával még az "őszirózsás forradalom" előtt megkapott érdemkeresztet a nyugalmazott pedagógus feltehetően nagyon megbecsülte, hiszen még halotti jelentése is kitér rá (csatolt fényképén is jól látható).
Nyolcvanegyedik életévében, családja körében, otthonában hunyt el - 1934. január 9-én. Alkotó élete társa, Éberli Anna 5 év múlva követte. Legkisebb fia, Vilczek Géza Károly - az utolsó kismarosi lakos Vilcsek - ugyanitt halt meg 1963-ban. Sírjuk a kismarosi temetőben található. ( Középső fia, Wilczek Béla és felesége Bányai-Utrata Franciska, valamint egyik leányunokája, édesanyám, Wilczek Márta hamvai 2012 áprilisában, s később további családtagjai "tértek haza" és kerültek elhelyezésre a családi sírhelyen, a szülőfalu temetőjében. ) A Vilcsek Gyula nevét viselő iskola tanulói segítenek gondozni napjainkban is.
Budapest-Kismaros, 2010 december - 2016 március
(Wilczek-Nagy Levente)