|
2011 március 15. |
 |
2011 március 11-én, a lemenő nap aranyszínű sugarainál kezdtek gyülekezni a község polgárai, hogy fél hatkor rövid ünnepség keretében leleplezzék Vilcsek Gyula kántortanító, a Kismarosi iskola névadójának emléktábláját a Szokolyai út 2. szám alatti, hajdani lakóháza falán.
A szép számban összegyűlt érdeklődők előtt, Zelei Zsolt, a Vilcsek Gyula Alapítvány kuratóriumának elnöke, rövid visszaemlékezésében méltatta a Tanító emlékét, érdemeit.
A leszármazottak nevében az egyik dédunoka, Wilczek-Nagy Levente mondott köszönetet a falunak, a faluközösségnek és vezetésének, az iskolának és mindazoknak, akik segítették őt és rokonait egymásra találásukban, akik a mai napig ápolják az egykori kántortanító emlékét, s akiknek ez az ünnepélyes esemény is sokban köszönhető.
Ezután meggyőző hitvallást hallhattunk, egy vers formájában a tanítói hivatásról Kalácska Eszter remek előadásában.
 |
 |
A megemlékezések és a költemény után az emléktáblát Poldauf Gábor polgármester és a másik dédunoka, Nagy Gyula leplezte le.
Mindezek után a helyi intézmények, alapítványok képviselői helyezték el koszorúikat.
>xx< a Vilcsek Gyula Alapítvány nevében, Zelei Zsolt kuratóriumi elnök és Rudolfné Villám Krisztina titkár,
>xx< a Vilcsek Gyula Általános iskola nevében, Nyúli Edina igazgató és egy kisdiák,
>xx< a Kismarosi Oktatásfejlesztési Alapítvány nevében, dr. Dabóczi Ákos és Solti József,
>xx< a Kismarosi Falumúzeum nevében, Pálmai László és Lombosné Csanda Márta,
Az emléktábla felavatása után a megemlékezők és a tábla-avatók átvonultak a közösségi házba, ahol hat órakor a falu március 15-i ünnepsége kezdődött. A Himnusz eléneklése után a polgármester úr mondott ünnepi köszöntőt, melyben kiemelte az összefogás, a közös tenni akarás fontosságát.
Az iskola 5. osztályos tanulói, remekbe sikerült előadásukkal meghatóan és hangsúlyosan idézték az 1848-as forradalom emlékét és hangulatát. Köszönet érte a betanító Rusvay Balázsnak és a résztvevő diákoknak.
Ezután került sor, immár harmadik alkalommal a Vilcsek Gyula-díj átadására, amit az éppen külföldön tartózkodó díjazott, Gulyás Gergely helyett édesanyja vett át Zelei Zsolttól és Nagy Gyulától.
„Adni, aki teheti, csaknem olyan érzés, mint kapni, de együtt a kettő, az egész!”
A jól sikerült megemlékezés a Szózat közös eléneklésével ért véget.
Segítőinknek, a megjelenteknek köszönjük a részvételt, a megemlékezést és a lehetőséget!
Budapest, 2011-03-25 Nagy Gyula, Wilczek-Nagy Levente,
<<< >>>